Az emlősök

Az emlősök a legismertebb és legnépszerűbb állatok, jelen vannak az ember mindennapi életében. Közülük kerül ki a háziállatok és a hobbiállatok zöme. A vadasparkokban és az állatkertekben is elsősorban rájuk kíváncsiak a látogatók. Az ember is az emlősök közé tartozik, rendelkezik a csoportra jellemző tulajdonságokkal. Legközelebbi rokonaik a majmok.

Az emlősök jellemzői

Az emlősök a gerincesek közé tartoznak, mivel belső szilárd vázuk, gerincoszlopuk van. Három lényeges tulajodnságban különböznek más gerinces állatoktól ( a halaktól, a kétéltűektől, a hüllőktől és a madaraktól). Első fontos jellemzőjük, hogy testhőmérsékletük állandó (bár ebben a tulajdonságukban azonosak a madarakkal). Ez azt jelenti, hogy az anyagcsere-folyamataikban felszabadult hő állandóan viszonylag magas, 35-40C hőmérsékleten tartja szervezetüket, a külső környezet hőmérsékleti változásaitól függetlenül. Második jellemző tulajdonságuk, hogy testüket szőr fedi. Egyes fajaik, például a cetek szőrzete a törzsfejlődés során visszafejlődött, de néhány szőrszál még ezek testén is megtalálható. Harmadik jellegzetességük, hogy a nőstények tejmirigyeik váladékával táplálják újszülötteiket. Ezek a mirigyek az emlőkben csoportosulnak, az egész csoport elnevezése ezeken a tulajdonságukon alapul.

Az emlősök és a tej

Az emlősök nőstényei tejjel táplálják újszölöttjeiket. A tejmirigyek a bőr verejtékmirigyeiből alakultak ki, általában az állatok mellkasán vagy hasán helyezkednek el.

Egy emlős teste

Az emlősök jellegzetes képviselőinek, mint péládul a farkasnak, nagy feje, éles látású szeme, jó hallása és kitűnő szaglása van. Erős állkapcsaiban eltérő alakú és feladatú fogak sorakoznak. Karcsú testét, négy végtagját és farkát általában szőrzet fedi. Egyes emlőscsoportok kinézete azonban jelentősen eltérhet ettől az általános testalaktól.

Az emlősök három csoportja

Az emlősállatokat szaporodásmódjuk szerint három csoportra osztják. A tojásrakó emlősök vagy kloákások (Monotermata) nőstényei tojásokat raknak, majd testük melegével kiköltött kicsinyeiket tejmirigyeik váladékával táplálják. Az erszényesek (Marsupialia) utódai csak rövid ideig fejlődnek az anya méhében. Egyedfejlődésük korai szakaszában, rendkívál fejletlenül születnek - igen aprók, szemük, fülük még nem alakult ki, végtagjaik alig indultak fejlődésnek, szőrzetük nincs. Az újszülött erszényes anyja zsebszerű bőrlebenybe, az erszénybe mászik, ahol az emlőre tapadva tejjel táplálkozik és továbbfejlődik. Az emlősök harmadik, legnagyobb csoportját a méhlepényes emlősök (Placentalia) alkotják. Utódaik hosszú ideig fejlődnek az anya méhében, ahol a méhlepényen keresztül az anya szervezetéből kapják a tápanyagokat. Az erszényesek utódaihoz képest sokkal fejlettebb állapotban születnek.

Tojásrakó emlősök

A tojásrakó emlősöknek jelenleg három faja ismert: két hangyászsün faj és a kacsacsőrű emlős.

ausztráliai hangászsün

Erszényes emlősök

Az erszényes emlősök közé több mint 290 faj tartozik: a kenguruk, a koala, az oposszumok, a vombatok, az erszényesnyestek és még számos, kicsi, patkányra, egérre vagy cickányra hasonló állat.

szürke óriáskenguru